2020. június 3. szerda

Categories: Egyéb

NAPI IGE ÉS GONDOLAT

***

2020. június 3. szerda

*******************************

Elveszettség – megtaláltság

 

A vámszedők és a bűnösök mindnyájan Jézushoz igyekeztek, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük. Ő ezt a példázatot mondta nekik: Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre. (Lk 15,1-7)

 

József Attila leghíresebb s egyben legszebb szerelmes versében az Ódában van egy sor, ami nagyon titokzatos: „El vagyok veszve azt hiszem.” Egy nagy mély érzelmekkel teli szerelmes vers végén ez az érzés dominál. Az elveszettség ilyen, nem pontosan tudjuk, hogy mivel is állunk szemben. Mégis a 20. században, s most a 21.-ben is egy meghatározó érzés. Talán a városiasodással, a nagyvárosok kialakulásával kapcsolatos. Ezt érezzük mi is, el vagyunk veszve: városban, munkában („el vagyok havazva”), életben, de lehet tájban, egy műalkotás vagy könyv szépségében, a szerelemben.

 

A történet szerint „A vámszedők és a bűnösök mindnyájan Jézushoz igyekeztek, hogy hallgassák őt.” (1. v.) A farizeusok, írástudók, de a társadalom egésze számára ők voltak az elveszettek. Azok mennek Jézushoz, akik vallási és társadalmi ítélet alá estek: a vámszedők a munkájuk miatt, a „bűnösök” közé pedig sok mindenkit számoltak, akik a társadalom peremén éltek: prostituáltak, részegesek, léha életűek, munkakerülők. A társadalom alsó rétege. Slepp. Kik lennének ma? A farizeusokban volt egy érzés: a tisztátalanok azok, akik a törvény előírásait nem tartják be. Jézus szerint viszont éppen a farizeusok és az írástudók voltak „elveszve”, akik látszólag „jól voltak” életükben.

 

Aztán pedig a megtaláltságról beszél Jézus, ez a nagy fordulópont minden hívő életében. Amikor elveszettből megtalált lesz. Mindannyian éltük már át, hogy kulcsot, tárcát, igazolványt, pénzt, fontos papírokat elvesztettünk. És mekkora öröm, amikor nem kellett róla lemondani, mert meglett. Ennél összehasonlíthatatlanul nagyobb öröm, amikor valaki a bűn mélységéből szabadul ki, és helyreáll az élete. A magányból, kitaszítottságból újra egy közösség tagja lesz. Jézus egészen közel hozza a példát a hallgatókhoz: „Ha valaki közületek” Itt most rólunk, rólad van szó! „El vagyok veszve, azt hiszem.” De! Megtaláltattam!

(Bölcsföldi András spirituális, KRE-HTK, Budapest)

******************************************

Imádság:

Urunk, milyen jó, hogy így gondolhatunk a Jó Pásztorra, hogy elmegy az elveszett után, és megkeresi. A megtaláltságnak van egy erős öröme. Köszönjük Neked! A megtaláltak örülnek egymásnak. Mi egy olyan közösség vagyunk, akik bírják a megtaláltság örömét. Köszönjük, hogy ennek örülhetünk a mai napon is! Ámen

*********************************

A nap gondolata:

Ha azt mondod: elvesztem, akkor meg vagy találva! Milyen jó, hogy Isten keres bennünket, utánunk jön, ránk talál, fölemel, magához vesz, és hazavisz bennünket. Az atyai házba. Ennek öröme nem csak egy ember, egy család, egy közösség öröme, hanem az egész Egyházé. „Hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, Örüljetek velem!” Örüljetek ma is velem!

 

Vélemény, hozzászólás?