2020. június 4. csütörtök

Categories: Egyéb

NAPI IGE ÉS GONDOLAT

***

2020. június 4. csütörtök

*******************************

Száz év fájdalmában

 

„Miért vetettél el, Istenem, oly régóta, miért lángol haragod legelőd nyája ellen?

Gondolj gyülekezetedre, amelyet hajdan létrehoztál, örökségedre, a törzsre, amelyet megváltottál, a Sion hegyére, amelyen laktál! 

Irányítsd lépteidet a régi romokra! Szentélyedben az ellenség mindent lerombolt! …

Jeleket nem látunk, próféta nincs többé, és senki sem tudja, meddig tart ez még. …

De Isten a királyom kezdettől fogva, aki szabadító tetteket vitt véghez a földön.” (Zsoltár 74,1-3.9.12)

 

 

Urunk a Te mindenkori népeddel együtt imádkozzuk a közösség panasz-zsoltárait.

Olyan jó, hogy őszinték lehetünk Te előtted, hogy nem kell úgy tenni, mintha nem fájna a szívünk a Kárpát-medencéért, magyar népünk hányattatott sorsa miatt, hiszen tudjuk, mit tettek ellenünk.

Kérünk, gondolj gyülekezetedre – hiszen mi is megváltottjaidhoz tartozunk – és erre a magyar nép-törzsre, melyre szülőföldjén is úgy tekintenek, mint idegenre.

Járd be Istenünk, romjainkat!

Járd be a lerombolt múltat, feldúlt lelkeinket.

Járd be, és nézd meg – ezek vagyunk, ilyenné lettünk.

 

Nézd a szétdarabolt hazát; szétszakított nemzetet, családokat; itt és ott a magyar genocídiumot.

Igaz, mellőled látjuk, Urunk: nem tudott mindent lerombolni az ellenség! Megmaradt, nem engedted azt, ami krisztusi alapra épült!

Általad látjuk most a mártírokat: semmit és senkit nem tudott elveszejteni azok közül a gonosz, akiknek léte, élete Belőled fakadt, Rád épült.

 

Most azonban még nehezebb lett a szavunk, Urunk.

Mert most arra nézel, amit nem az ellenség, hanem mi romboltunk le; arra az árulásra, amit mi követtünk el.

Hányan ordíthatták fülünkbe a Te kijelentéseid helyén, hogy: nincs Isten! – és mi hagytuk, közömbösen hallgattuk.

Ha szóltunk is Rólad, beszédünkből kimaradt az evangélium, az élet. Csak citáltuk az igéket, de nem éltük azokat.

Téged, minden nép Istenét, a mi Istenünkként akartunk kisajátítani.

Fájó mellőled nézni a halálra adottakat, akik mellé mi nem álltunk oda!

Urunk, te most nem csak a halálba zakatoló füstös, telesírt vonatokat látod, hanem a steril műtőket is! Veled együtt halljuk a fülsiketítően néma sikolyokat! – hiszen mi még a saját magzatjaink mellé sem álltunk oda, hanem hagytuk őket… halálra adtuk őket…

Urunk, itt vagy még? Ezek ellenére, még itt állsz, mellettünk?

 

Bocsáss meg! – nagy jóságodra, mi méltók nem vagyunk.

Bocsáss meg! – nem vagyunk mi jobbak elődeinknél.

Bocsáss meg! – nem vagyunk mi különbek másoknál.

 

Urunk, mi sem látunk jeleket, „prófétáink” sincsenek már, olyanok lettünk, mint a pásztor nélkül való nyáj – és senki sem tudja, száz év után meddig tart ez még!

 

Tőled jövő jeleket nem látunk. Hát mi próbálunk jelekké minősíteni eseményeket, személyeket.

Látod, mennyire vágyunk egy magyar Mózes, egy magyar Józsué megjelenésére.

Pedig Te nem adsz. Hiszen mindenre elég lenne nekünk a Júdából származó oroszlán, Jézus, a Krisztus.

Urunk, hazahívtad közülünk nagy tanítóidat. Adj nekünk olyan lelki vezetőt, aki általad lát – és nem a vágyait láttatja; aki Általad érez – és nem a közhangulatra rezonál; aki ígéreteidbe kapaszkodik – és nem a hatalomba; akin keresztül Krisztus világíthat – mert Krisztust követi; aki jézusi lelkülettel szól – mert Szentlelked itatja át!

 

Urunk: ne tekints ránk, hiszen erőszakkal vannak tele az ország zugai, ne figyelj szavunkra, hiszen magunk felé hajlik a szívünk!

Elég nekünk Urunk, elég nekünk, mindenre – ha Fiadra tekintesz, ki miattunk szenvedett értünk a Golgotán…

Elég nekünk, Urunk, elég nekünk, mindenre – ha Fiadra hallgatsz, aki így könyörgött éltünk: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek”.

Elég nekünk, Urunk, mindenre, a Te kegyelmed!

 

Így imádkozunk Szentlelked segítségét kérve, 2020. június negyedikén, Trianon századik évfordulóján, abban a reményben, hogy megtérít minket, és ezért megtér a mi szívünk a Mindenható Istenhez, Királyunkhoz, aki szabadító tetteket visz véghez most is a földön szent Fia Jézus, a népek világossága által, hogy eljusson szabadítása a föld határáig… a mi népünk szívéig is. Ámen. (Pentaller Attila, Szarvas)

 

Vélemény, hozzászólás?