2020. május 6. szerda-Adorján Kálmán

Categories: Egyéb

NAPI IGE ÉS GONDOLAT

***

2020. május 6. szerda

*******************************

„Ez az én szolgám…” (1)

 

„Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki, hűen hirdeti a törvényt. Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek.” (Ézsaiás 42,1-4)

 

Egyesek nagyétkű és részeges embernek nevezték Jézust, mert közösséget vállalt a bűnösökkel és megvetettekkel. Miután megostoroztatta, és tövissel koronáztatta, Pilátus így mutatja be őt: “Ímhol az ember.” Noha ártatlannak mondja, szavai csak ennyit közölnek: erről az emberről van szó. Amikor Péter őt Krisztusnak, az élő Isten Fiának vallotta, Jézus úgy értékelte ezt, hogy Péter tudása nem testi bölcsesség, következtetés, hanem a mennyei Atyától származó kijelentés. Ézsaiásnál Isten maga mutatja be Jézust: „Ez az én szolgám.” Máskor a mennyei szózat erősíti meg: “Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm.”

Jézus Isten választottja. Akkor vagyok összhangban Istennel, ha én is őt választom, Rá mondok igent, akiben Isten is igent mondott rám. A II. Helvét Hitvallás ezt a szívszerinti és állhatatos igenlést nevezi hitnek.

Jézus Isten szívének kedveltje, gyönyörűsége. Fontos, hogy hitünk ne pusztán értelmi azonosulás legyen a bibliai kijelentéssel. A hitnek Jézusban való gyönyörködésnek is kell lennie. Kedveled-e Jézust? Gyönyörködsz-e benne?

Egy gyermek, akit apja az égő házból mentett ki, nem ismert apja arcánál szebb arcot, noha egy életre eltorzították azt a gyermeke mentése közben kapott égési sebek. „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna,” prófétálja később szintén Ézsaiás. Azonosultunk-e ízlésünkben, gyönyörködésünkben is Istennel? Hitünkből nem hiányozhat ez az azonosulás!

A prófécia szerint Istennek ez a szolgája szelíd: „nem kiált és nem lármáz.” Megfontolandó ebben a harsány önreklámozástól hangos és fényes világban, ahol minden a vevő zsebére megy. Az effajta magatartás gyakran vaskosan mutatkozik meg egyéni és egyházi-közösségi keresztyénségünkben is.

Gyengéd is ez a szolga: „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki.” Megrepedt, azaz hasznavehetetlen nád a hitem, erőm, bátorságom. Pislogó, azaz inkább füstölgő, mint világító mécses a reménységem, szeretetem. Jézus mégsem keresi a derűlátóbb, férfiasabb, erőteljesebb hitű embereket. Ha hitünkben meggyengültünk, szeretetünkben hasznavehetetlenségünket tapasztaljuk, bízhatunk Benne: a mi megerősítésünk, meggyógyításunk végett jött Jézus! Sőt, ebben a küldetésében el sem késik: a mécses lángja nem lobban utolsót, a megrepedt nád sem törik el végképpen, míg érvényre nem juttatja az igazságot.

Isten szent és visszavonhatatlan igazságát Jézus a kereszten juttatta érvényre érettünk történt váltsághalálával. Habár ez vereségnek, gyengeségnek látszott, mégis ez lett Isten üdvözítő ereje mindazoknak, akik hisznek benne. (Adorján Kálmán, Harangláb)

*********************************

Imádság:

Áldunk, Istenünk, Fiadért, akit adtál nekünk, hogy legyen gyógyítónk és szabadítónk. Segíts őt Igéd és bennünk levő munkája által felismerni. Vedd el állhatatlanságunkat, és segíts gyönyörködni Benne, aki vére árán szerezte meg számunkra bűneink bocsánatát, és feltámadása erejével tehet erősekké minden kísértéssel és bűnnel szemben. Ámen.

 

********************

A nap gondolata:

Az ember vallása az ő kedvtelése.

 

Vélemény, hozzászólás?